Síkalapok süllyedésszámítása
A sáv- és pilléralapok alatti feszültség- és süllyedésszámítási módszereket ismerhetitek meg a gyakorlati órákon bemutatott mintapéldákon keresztül, interaktív kalkulátorokkal.
Útmutató ehhez az anyaghoz
A felső sávban a fő fejezetek között válthatsz, az alattuk megjelenő almenüvel pedig az adott fejezet szakaszai között. A bevezetésen túl négy tartalmi fejezet épül egymásra:
- A számítás menete — a süllyedésszámítás négy lépése: feszültségeloszlás, alakváltozások számítása, határmélység meghatározása és az alakváltozások összegzése. Itt ismerheted meg interaktív ábrákkal és élő demóval a három feszültségszámítási módszer elvét:
- Kögler — egyenes vonalas szétterülés;
- Jáky — háromszög-feszültségábra;
- Kany — karakterisztikus pont alatti, táblázatos.
- Feszültségszuperpozíció — hogyan terül szét a feszültség a valóságban egy sávalap alatt (feszültséghagyma), és mi történik, ha több alap épül egymás mellé. Három interaktív szimulátor: a feszültséghagyma izobárokkal (Boussinesq, Westergaard és Fröhlich szerint), két szomszédos alap szuperpozíciója, valamint egy építkezés-film, amelyben négy épület építési sorrendjét követve látszik, melyik ház mennyit süllyed és merre dől. A fejezetet egy 13 kérdéses kvíz zárja.
- Mintapéldák — tizenhét részletesen levezetett gyakorlati példa:
- MP1 Kögler-féle feszültségszámítás;
- MP2–MP4 Jáky-féle süllyedésszámítás ödométeres modulussal;
- MP5–MP6 Jáky-féle süllyedésszámítás kompressziós görbével;
- MP7 Kany-féle lamellás módszer;
- MP8–MP12 Kögler inverz feladat, Kany-tábla kétirányú interpolációval, szomszédos alap szuperpozíciója, hatékony feszültség talajvízzel, Jáky és Kögler összevetése;
- MP13–MP17 megengedhető teher süllyedéskorlátból, vízszintsüllyesztés okozta süllyedés, réteghatár a határmélység alatt, kiterjedt feltöltés, ferdülés két pillér között.
- Kalkulátor — egy interaktív süllyedés-kalkulátor: tetszőleges számú talajréteg, sáv- vagy pilléralap, talajvíz; a három módszer (Kögler, Jáky, Kany) egy közös 2D feszültségábrán is összevethető (ki-be kapcsolható görbék, módszerenkénti határmélység, rugalmasságtani referencia), és egy kattintással váltható és összehasonlítható. A 3D-ben forgatható modell megmutatja a rétegeket, a feszültség lefutását, a határmélységet és azt is, hogy az egyes rétegek külön-külön mennyit nyomódnak össze; a mintapéldák adatai egy kattintással betölthetők.
A csúszkák és a beviteli mezők valós időben frissítik az ábrákat és az eredményeket — érdemes kísérletezni a paraméterekkel. A határmélységet Jáky szerint a Jáky-képlet, Kögler és Kany esetén az n = 5 szabály adja (a kalkulátorban n és m0 kézzel is állítható).
A számítás menete
A süllyedésszámítás négy lépésből áll, függetlenül attól, melyik feszültség-módszert használjuk. A négy lépést — a fenti almenüben külön-külön elérve — az alábbiakban részletesen tárgyaljuk, mindegyikhez magyarázó ábrákkal.
1. lépés — Feszültségeloszlás meghatározása
A süllyedést az alaptest által a talajra átadott többletfeszültség okozza — ezt kell először meghatározni az alapsík alatti különböző mélységekben. Három eljárást mutatunk be: a rugalmasságtani alapú, pontos Kany-módszert, majd két közelítő, feltételezett feszültségeloszláson alapuló eljárást — a Kögler- és a Jáky-módszert.
Kiindulás — talpfeszültség, geosztatikus feszültség, többletfeszültség
A végtelen féltérben egy egyenletesen megoszló teher alatt a feszültség egy adott függőlegesben a mélységgel nem változik. Véges kiterjedésű alaptestek alatt azonban a feszültség az alaptest szélei felől oldalirányban is terjed, így az alaptest alatt a mélységgel fokozatosan csökken, és egy idő után gyakorlatilag zérus lesz.
σg = Σ γi · hi — geosztatikus (önsúly-) feszültség az alapsíkon
σz,0 = p0 = σtalp − σg — a süllyedést okozó többletfeszültség az alapsíkon
A süllyedés szempontjából csak a többletfeszültség (σz,0, sok forrásban p0) számít — vagyis amit az alaptest a természetes önsúly-feszültségen felül ad át a talajnak. Ha alapgödröt, pinceteret emelünk ki, akkor a kitermelt talaj tehermentesít, ezért ezt is le kell vonni: σz,0 = σtalp − t0·γ, ahol t0 a kiemelés mélysége.
A) Kany-módszer — rugalmasságtani alapon (pontos számítás)
A derékszögű négyszög alaptest karakterisztikus pontja alatt számított feszültségeloszlást nevezzük a Kany-módszernek. A bonyolult levezetés közvetlen használata nehézkes, ezért az eredményeket grafikon, illetve táblázat formájában szokás megadni és használni.
Miért a karakterisztikus pont?
Egyenletes terhelés esetén a négyszög alaptest alatt a középpont süllyedése a legnagyobb, az oldalfelezőké kisebb, a sarokpontoké a legkisebb. Ezt a felszín-meggörbülést csak a végtelen hajlékony alap követné; a merev alap megtartja a síkját, és átlagos süllyedése e süllyedések súlyozott átlaga. Létezik egy olyan pont — a karakterisztikus pont (Grasshof) —, amely alatt számítva a süllyedés egyaránt megfelel a hajlékony és a merev alap átlagos süllyedésének. Ezért a süllyedésszámításnál mindig a karakterisztikus pont függőlegesében keletkező (átlag-) feszültségeket használjuk.
A Kany-féle feszültségszámítási módszer gyakorlati használata
Az alábbi táblázat a σz/p0 arányt (a többletfeszültség leépülését) adja meg két viszonyszám függvényében:
- z/B — a vizsgált pont alapsík alatti mélysége osztva a kisebbik alapmérettel (B = a kisebbik alapszélesség)
- B/L — a két alapméret aránya: B/L = 0 sávalapnál, B/L = 1 négyzetes pilléralapnál
Kiszámítjuk a z/B és B/L viszonyszámokat, a táblázatból kikeressük a hozzájuk tartozó σz/p0 szorzótényezőt — a táblázott értékek között lineárisan interpolálunk —, végül a keresett feszültség: σz = (σz/p0) · p0.
Karakterisztikus pont alatti feszültség (σz/p0)
| z/B | B/L=0 (sáv) | 0,20 | 0,40 | 0,60 | 0,80 | 1,00 (négyzet) |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 0,00 | 1,000 | 1,000 | 1,000 | 1,000 | 1,000 | 1,000 |
| 0,05 | 0,990 | 0,990 | 0,989 | 0,988 | 0,985 | 0,981 |
| 0,10 | 0,945 | 0,944 | 0,941 | 0,932 | 0,918 | 0,898 |
| 0,20 | 0,826 | 0,824 | 0,804 | 0,770 | 0,731 | 0,694 |
| 0,30 | 0,739 | 0,730 | 0,689 | 0,637 | 0,593 | 0,557 |
| 0,40 | 0,677 | 0,660 | 0,601 | 0,544 | 0,502 | 0,470 |
| 0,50 | 0,630 | 0,603 | 0,532 | 0,477 | 0,438 | 0,409 |
| 0,60 | 0,590 | 0,553 | 0,477 | 0,425 | 0,389 | 0,362 |
| 0,80 | 0,524 | 0,469 | 0,392 | 0,348 | 0,316 | 0,289 |
| 1,00 | 0,467 | 0,399 | 0,290 | 0,290 | 0,260 | 0,234 |
| 1,50 | 0,360 | 0,278 | 0,226 | 0,193 | 0,166 | 0,144 |
| 2,00 | 0,288 | 0,206 | 0,163 | 0,134 | 0,111 | 0,094 |
| 3,00 | 0,203 | 0,128 | 0,095 | 0,072 | 0,057 | 0,047 |
| 4,00 | 0,155 | 0,088 | 0,060 | 0,044 | 0,034 | 0,028 |
| 5,00 | 0,125 | 0,065 | 0,041 | 0,029 | 0,023 | 0,018 |
| 6,00 | 0,113 | 0,056 | 0,035 | 0,024 | 0,020 | 0,015 |
| 7,00 | 0,100 | 0,047 | 0,029 | 0,020 | 0,016 | 0,013 |
| 8,00 | 0,088 | 0,039 | 0,023 | 0,016 | 0,013 | 0,010 |
| 10,00 | 0,063 | 0,021 | 0,011 | 0,008 | 0,006 | 0,005 |
| 15,00 | 0,050 | 0,015 | 0,007 | 0,005 | 0,004 | 0,003 |
| 20,00 | 0,032 | 0,006 | 0,003 | 0,002 | 0,001 | 0,001 |
A táblázat a görbesereg egyes pontjait adja meg; a felsorolt z/B és B/L értékek között lineárisan interpolálunk. Sávalap esetén a B/L = 0 oszlopot használjuk.
Gyakorlati alkalmazás — lamellákra osztás (Kany-féle lamellás módszer):
- Az alaptest alatt közvetlenül 20 cm-es lamellák — sávalapnál 2B mélységig, pontalapnál kb. 1–1,5B-ig (itt a legnagyobb a feszültséggradiens)
- Mélyebben 40 cm-es lamellák — egészen a határmélységig
- Lamellaváltás kötelező rétegváltásnál és a talajvízszintnél is
- Minden lamellára a középvonalbeli z-vel kikeressük a Kany-szorzót, abból σz, majd a lamella átlagfeszültsége és összenyomódása (lásd 2. lépés)
B) Kögler-módszer — egyenes vonalakkal határolt zárt tartomány
Közelítő, gyors módszer, főleg sávalapokra. Az alaptest szélétől induló határoló egyenesek (z = 0 vonalak) a függőlegessel α szöget zárnak be, mélységben nincs lehatárolás. A módszer feltételezi, hogy a határoló vonalak között bármely z mélységben a feszültség egyenletes. A feszültség így a mélységgel α-szögben szétterül.
A feszültség a mélységgel α-szögben szétterül, a tartományon belül egyenletes. Függőleges vetületi egyensúlyból (a B szélességű alapsíkra jutó erő = a B+2z·tan α szélességű síkra jutó erő):
Pontalap (kétirányú feszültségterjedés): σz = σz,0 · B·L / [(B + 2·z·tan α) · (L + 2·z·tan α)]
α = φ (tg α = 0,5) klasszikus feltételezés; a hazai gyakorlatban inkább α = 45° terjedt el. α = 30° is használatos.
Korlátai: egyszerű és gyors, de durva közelítés — a tartományon belül egyenletes feszültséget feltételez a valós parabolikus eloszlás helyett. A pontalapos képlettel sok esetben csak nagy hibával lehet számolni, ezért az a gyakorlatban nem használatos. A módszer önmagában nem ad határmélységet.
C) Jáky-féle eljárás
A valós feszültségeloszlást sokkal jobban közelítő, a hazai gyakorlatban elterjedt módszer. A Jáky-eljárás meghatároz egy határmélységet (m0), amely alatt az alaptestből származó feszültség már zérus; eddig a mélységig a feszültség lineárisan csökken. Mivel az alaptest teljes szélességében a feszültség azonos, függőleges értelemben háromszög-eloszlású — ezért a süllyedés egyszerűen, akár fejben is számolható.
A feszültség az alapsíktól a határmélységig háromszög-hasonlóság szerint csökken, a határmélységen elérve a zérust. A határmélységet a Jáky-elmélet az alapméretekből adja meg:
Feszültség z mélységben: σz = σz,0 · (m0 − z) / m0
Oldalsó feszültségterjedés: ξ = B·z / (m0 − z)
| Eset | m0 | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Sávalap (L → ∞) | 2·B | B/L → 0 |
| Négyzetes pilléralap (L = B) | B | B/L = 1 |
| Téglalap pilléralap (B < L) | 2·B·(1 − B/(2L)) | általános alak |
A számítás menete lépésről lépésre
- Határmélység (m0) — az alapméretekből: m0 = 2·B·(1 − B/(2·L)). Sávalapnál (L → ∞) m0 = 2B; négyzetes pilléralapnál (L = B) m0 = B.
- Feszültség adott z mélységben — a feszültségábra az alapsíktól a határmélységig lineárisan fut zérusra, így háromszög-hasonlóságból:
σz / σz,0 = (m0 − z) / m0 ⟹ σz = σz,0 · (m0 − z) / m0
- Az oldalsó feszültségterjedés (ξ) levezetése — függőleges vetületi egyensúlyból. Az alapsíkon a B szélességen átadott erő megegyezik a z mélységben kialakuló feszültségábra területével. Ez az ábra egy B szélességű plató (σz) és két oldalt egy-egy ξ szélességű háromszög (½·σz·ξ):
B·σz,0 = B·σz + 2·(½·σz·ξ) = σz·(B + ξ)
σz behelyettesítése: B·σz,0 = σz,0·(m0 − z)/m0 · (B + ξ)
σz,0-lal egyszerűsítve: B = (m0 − z)/m0 · (B + ξ)
átrendezve: B + ξ = B·m0 / (m0 − z)
ebből ξ értéke: ξ = B·m0/(m0 − z) − B = B·z / (m0 − z) - A feszültségábra megrajzolása — a kapott σz és ξ értékekkel az alaptest szélein lévő függőlegesek közötti tartomány bármely z mélységben felrajzolható. A karakterisztikus pont függőlegesében a feszültség az alaptest teljes szélességében végig azonos, így függőleges értelemben háromszög-eloszlású — ezért a süllyedés egyszerűen, akár fejben is számolható. A 2. és a 4. lépés ezt részletezi.
A Jáky-módszernél a határmélység automatikusan adódik, és a háromszög-eloszlás miatt a süllyedés egyszerűen számolható. Ezért lett a hazai gyakorlatban népszerű — különösen a kompressziós görbével vagy az összenyomódási modulussal kombinálva. Erről a 2. és a 4. lépés szól.
🎯 Mini-demo — Kögler vs. Jáky feszültségeloszlás
Állítsd a paramétereket: hogyan változik a feszültség (σz) a mélységgel a két módszer szerint egy sávalap alatt?
2. lépés — Alakváltozások számítása
Az alaptest alatti feszültségeloszlás ismeretében a következő lépés a feszültségekből származó függőleges alakváltozások — az összenyomódások — meghatározása. Ezt rétegenként, a rétegeken belül pedig lamellánként végezzük: minden réteg/lamella középvonalában meghatározzuk az átlagos feszültségnövekményt, majd ebből az alakváltozást.
A feszültség–alakváltozás összefüggés lehet lineáris vagy nemlineáris. Lineáris esetben a talajt lineárisan rugalmasnak tekintjük, és a kompressziós görbét egy adott feszültségtartományban egyenessel helyettesítjük — ez elsősorban a tömör szemcsés talajokra (kavics, homok) áll. Két alapvető eljárást használunk: az összenyomódási modulust, illetve közvetlenül a kompressziós görbét.
A) Számítás összenyomódási modulussal
A réteg (vagy lamella) átlagos feszültségnövekményét osztjuk a réteg összenyomódási (ödométeres) modulusával, Eoed-vel. A modulust egy adott feszültségtartományban egyetlen állandó értékkel közelítjük — ez különösen szemcsés talajoknál jó közelítés. A módszer egyszerű és gyors, ezért a gyakorlatban ez a leggyakoribb.
Példa: ha egy réteg átlagos feszültségnövekménye Δσz,átl = 92 kPa, és Eoed = 15 MPa = 15 000 kPa, akkor Δεz = 92 / 15 000 = 0,00613.
B) Számítás kompressziós görbével
Pontosabb eljárás, mert figyelembe veszi, hogy a talaj merevsége a feszültséggel változik — a modulus nem állandó. Minden talajréteghez tartozik egy kompressziós görbe, amely a fajlagos alakváltozást (ε) a függőleges feszültség (σz) függvényében adja meg. A görbe kezdetben meredek (kis feszültségnél nagy az összenyomódás), majd fokozatosan ellaposodik.
A számítás menete egy réteg középvonalára:
- A réteg kompressziós görbéjének vízszintes tengelyére felmérjük a réteg középvonalában működő kezdeti (önsúly-) feszültséget, σz0,átl — ezzel vesszük figyelembe, hogy a réteg az építkezés előtt sem volt terheletlen.
- Ennek folytatásaként felmérjük az építmény által keltett átlagos feszültségnövekményt, Δσz,átl; a réteg új feszültsége így σz0,átl + Δσz,átl.
- A függőleges tengelyen leolvassuk a kezdeti és az új feszültséghez tartozó fajlagos alakváltozást — a kettő különbsége a réteg terhelés okozta alakváltozása:
A kompressziós görbét nemlineáris viselkedés esetén szemilogaritmikusan, a kompressziós index (Cc) segítségével közelítjük:
ahol e0 a réteg kezdeti hézagtényezője. Túlterhelt, puha kövér agyagoknál és szerves talajoknál indokolt.
Fontos: a kompressziós görbe használatakor mindig a réteg kezdeti feszültségéből kell kiindulni — nem csak a feszültségnövekményt vesszük figyelembe. Az alakváltozás a görbéből: az új feszültségnél leolvasott érték mínusz a kezdeti feszültségnél leolvasott érték.
🎯 Mini-demo — Δε számítása Δσ-ból és Eoed-ből
Mennyi alakváltozás keletkezik egy lamellában adott feszültségnövekménynél?
3. lépés — Határmélység meghatározása
Általánosan elfogadott
EC7 magyar nemzeti melléklet: n = 5.
Jáky ajánlása
Sávalap: 2B; négyzetes pontalap: B.
Gyakorlati megfontolásból
Ha kemény réteg a határmélységnél sekélyebben van, m0 a felszínén van.
Lemezalapnál (B > 10 m)
m0 = 2/3·B … 1/2·B felvétele indokolt.
Miért kell határmélység? A σz(z) függvények a z = ∞ helyen adnak zérust, ezért a teljes integrál végtelen lenne. A tapasztalat szerint a süllyedés véges — a határmélység alatt a feszültség nem okoz további szemcsemozgást (a súrlódási küszöb miatt).
🎯 Mini-demo — Határmélység
Hol metszi a σz görbe a σg/n vonalat? Változtasd a paramétereket és figyeld, hogyan változik m₀ egy sávalap esetén (n = 5)!
4. lépés — Alakváltozások összegzése
A gyakorlatban általában trapéz-szabállyal integráljuk: összeadjuk a lamellák vastagságának és átlagos alakváltozásának szorzatát. A süllyedés [m]-ben adódik, eredménynek mm-ben szokás megadni.
Két-réteges példa (Jáky-féle eset)
Adott egy két rétegből álló talajprofil, az alapsík alatti határmélységig:
- ΔσAS = σz,0 az alapsíkon
- Δσm0 = 0 a határmélységen
- ΔσRH = ΔσAS · (m0 − ΔzRH) / m0 a réteghatáron (lineáris interpoláció)
- Réteg-átlagok: Δσátl,1 = (ΔσAS + ΔσRH)/2; Δσátl,2 = (ΔσRH + 0)/2
- Alakváltozás: Δεi = Δσátl,i/Eoed,i
- Süllyedés: s = (t1−h)·Δε1 + (m0−(t1−h))·Δε2
Feszültségszuperpozíció
Az alaptest nem csak közvetlenül maga alatt terheli a talajt: a feszültség oldalirányban szétterül, és a mélységgel fokozatosan lecseng — ez a feszültséghagyma. Ha több alap épül egymás mellé, a hagymáik összeadódnak, és a sorrend sem mindegy: a később épülő ház a régit is megsüllyeszti. Ebben a fejezetben mindezt három interaktív szimulátoron követheted végig.
A hagyma
Egy sávalap feszültségmezeje izobárokkal — Boussinesq, Westergaard vagy Fröhlich szerint.
Szuperpozíció
Két szomszédos alap: mennyivel nő a feszültség ott, ahol a hagymák átfednek?
Építkezés-film
Négy épület építési sorrendben: melyik mennyit süllyed, és merre dől?
Kvíz
13 kérdés kevert sorrendben, minden válaszhoz magyarázattal.
A feszültség szétterülése
Egy végtelen kiterjedésű egyenletes teher alatt a feszültség a mélységgel nem változna. De egy véges alaptest szélei felől a feszültség oldalirányban is szétterül, így a tengely mentén a mélységgel fokozatosan csökken, és egy idő után gyakorlatilag zérus lesz. Ezt a térbeli eloszlást nevezzük szemléletesen feszültséghagymának (az azonos feszültségű vonalak — az izobárok — hagyma alakú burkokat rajzolnak ki).
Izobár
Az azonos Δσz feszültségű pontok mértani helye. A 0,1·p izobár az a burok, amelyen belül a feszültség a talpfeszültség 10%-ánál nagyobb.
Szuperpozíció
A talajt lineárisan rugalmasnak tekintve a feszültségek összeadódnak: több alaptest hatása az egyedi hagymák egyszerű összege — függetlenül attól, hogy melyik épült előbb.
Határmélység
Az a mélység, amely alatt a többletfeszültség már nem okoz mérhető süllyedést (n = 5 szabály: Δσz = σg/5, vagy a Jáky-féle m0).
Építési sorrend
A végállapoti feszültség a sorrendtől független, de a pótsüllyedést mindig a korábban megépült ház szenvedi el — és a szomszéd felé dől.
Interaktív feszültséghagyma
Egy sávalap alatti függőleges feszültségmező — alapból a rugalmasságtani, „pontos" Boussinesq-féle megoldás, de Westergaard és Fröhlich módszerre is váltható. A színek a Δσz értékét mutatják, a fehér vonalak az izobárok. Állítsd a szélességet és a terhelést — figyeld, hogyan nyúlik mélyebbre a hagyma a szélesebb alapnál (azonos talpfeszültség mellett is!).
A vízszintes szaggatott vonal a vizsgált z mélység; jobbra a tengely menti Δσz lefutás. A nézet rögzített, így jól látszik: szélesebb B mélyebbre nyúló hagymát ad, nagyobb p pedig lejjebb tolja az izobárokat és „forróbb" mezőt ad.
Szuperpozíció — a szomszédhatás
Két szomszédos alaptest áll egymás mellett — csökkentsd a köztük lévő hézagot. A feszültségmezők összeadódnak, és a közöttük lévő talajban a Δσz jóval nagyobb lehet, mint egyetlen alap alatt — ezért a szomszédos alapok egymás felé megdőlhetnek.
Ki épül mikor — és hogyan halmozódik a feszültség?
Négy épületet helyezhetsz el egy utcafronton, mindegyiknek külön helye, szélessége, terhe és építési sorrendje van. Az idővonalat húzva (vagy lejátszva) látod, ahogy az épületek sorra megépülnek, a feszültséghagymáik egymásra halmozódnak, és a korábban megépült házak alatt is megnő a feszültség. Három szabadon mozgatható függőlegesben épületenként szétbontva olvasható le a Δσz lefutása és a belőle számított süllyedés — az alsó diagram pedig az idő függvényében mutatja, mikor melyik ház mennyit süllyed.
A süllyedés a Δσz/Eoed összegzése a határmélységig, amelyet az n = 5 szabály ad (γ = 19 kN/m³); épületenként külön — így látszik, mennyit ad a saját teher és mennyit a szomszéd. A dőlés az épület két széle közti süllyedéskülönbség és a szélesség hányadosa.
Kvíz — 13 kérdés
Kevert sorrend, magyarázatokkal: hagyma, feszültségeloszlási módszerek, szuperpozíció, építési sorrend.
Számítási konvenciók
Feszültségmező
- Minden szimulátor síkalakváltozási sávterhet számol: Δσz(x, z) = (p/π)·[β + sin β·cos(α₁ + α₂)], ahol α₁, α₂ a pont és a sáv két széle közti szög a függőlegeshez képest, β = α₁ − α₂ (Boussinesq–Flamant). Westergaard: Δσz = (p/π)·[arctg((x − xL)/(ηz)) − arctg((x − xR)/(ηz))], η = 1/√2; Fröhlich: n koncentrációs tényezőjű pontterhek összegzése a sáv mentén (n = 3 ≡ Boussinesq).
- Több teher hatása pontról pontra összeadódik (lineárisan rugalmas talaj). A színskála 0–300 kPa közt rögzített, az izobárok abszolút kPa-szinteken futnak (10 … 250 kPa).
- A terhek a terepszinten hatnak (alapozási mélység nélkül), a talaj homogén, a feszültségmezőt az alapok merevsége nem befolyásolja.
- A Kalkulátor 3D-modelljének feszültséghagymája ezzel szemben a téglalap alakú alaptest térbeli, rugalmasságtani megoldása; a két ábra iránya és jellege azonos, a számértékek a geometria miatt eltérnek.
Építkezés-film
- Az i-edik épület terhe a T idővonalon a (ti − 1) … ti szakaszon nulláról qi-re nő (lineárisan), utána állandó; az „idő" csak az építési sorrend, a konszolidáció időbeli lefolyása nem szerepel.
- Függőlegesenként az n = 5 szabály adja a határmélységet (Δσz = σg/5, σg = γ·z, γ = 19 kN/m³), a végállapoti (minden bekapcsolt épület kész) mezőre, legalább 1 m, legfeljebb 60 m; így a határmélység az idő alatt nem ugrál. A határmélység a legmélyebb pont, ahol Δσz még eléri σg/5-öt — egy épület alatt ez azonos az első metszésponttal, két épület közti függőlegesben viszont (ahol a felszín közelében a többletfeszültség még kicsi) ez ad értelmes értéket.
- Süllyedés: s = Σ Δσz·Δz/Eoed (Δz = 0,25 m) a határmélységig, épületenként külön összegezve, majd a terhelési hányaddal szorozva; a függőleges süllyedése az épületek járulékainak összege. Dőlés: az épület két széle (a széltől 0,1 m-re) közti süllyedéskülönbség osztva a szélességgel; az irány mutatja, melyik szomszéd felé dől.
Mértékegységek és kerekítés
- Hossz m, feszültség kPa, modulus MPa (Eoed), süllyedés mm (egy tizedessel), dőlés 1/n alakban. A szimulátorok tanulási célt szolgálnak; tervezésre az MSZ EN 1997 (EC7) és a részletes számítás irányadó.
3. Határmélység meghatározása
A határmélység (m0) az a mélység, amely alatt a többletfeszültség már nem okoz mérhető alakváltozást — a szemcsék közötti súrlódási küszöböt nem haladja meg a feszültségnövekmény.
Miért szükséges a határmélység?
A σz(z) feszültségfüggvények z → ∞-nél adnak 0-t, így a süllyedés-integrál végtelen lenne. A tapasztalat ezt nem mutatja — bizonyos mélység alatt a feszültség már nem okoz szemcsemozgást.
Három módszer m0-ra
Általánosan elfogadott (n-szabály)
n = 5 (EC7 magyar nemzeti melléklet)
n = 10 (más nemzeti mellékletek)
Jáky ajánlása
Sávalapnál (L → ∞): m0 = 2B; négyzetes pilléralap (L = B): m0 = B
Gyakorlati megfontolás
m0 = kemény réteg felszínén, ha az határmélység előtt elérjük.
Lemezalapnál (B > 10 m): m0 = 2/3·B … 1/2·B felvétele indokolt.
Példák
| Alaptest | B (m) | L (m) | m0 Jáky szerint |
|---|---|---|---|
| Sávalap | 1,5 | → ∞ | 2·1,5 = 3,00 m |
| Téglalap pilléralap | 2,0 | 3,0 | 2·2·(1−2/6) = 2,67 m |
| Négyzet pilléralap | 1,2 | 1,2 | 2·1,2·(1−1,2/2,4) = 1,20 m |
| Téglalap pilléralap | 1,2 | 3,0 | 2·1,2·(1−1,2/6) = 1,92 m |
4. Alakváltozások számítása
A lamellánkénti vagy rétegenkénti függőleges alakváltozás (Δε) számítása a feszültségnövekmény és a talaj rugalmassági paramétere segítségével.
Három módszer Δε-ra
1. Ödométeres modulussal (a leggyakoribb)
A réteg átlagos feszültségnövekményét osztjuk a réteg ödométeres modulusával. Eoed a talajra jellemző konstans (MPa nagyságrend).
Pl. 1. réteg: Δσátl = 92 kPa, Eoed = 15 000 kPa → Δε = 92/15 000 = 0,00613
2. Kompressziós görbével (pontosabb)
A görbéből leolvassuk az új és kezdeti feszültséghez tartozó alakváltozást — a különbség az adott rétegnek a teher miatti alakváltozása. Ez figyelembe veszi, hogy a modulus a feszültséggel változik (nem konstans).
3. Hooke-törvénnyel (rugalmasságtan)
Akkor használandó, ha a vízszintes feszültségnövekmény is ismert (pl. Boussinesq alapján). E és μ (Poisson) értékek kellenek.
Kapcsolat: Eoed = E·(1−μ)/(1−μ−2μ²)
Összegzés a süllyedéssé
A gyakorlatban trapéz-szabállyal integrálunk: minden lamella vastagsága × a lamella átlagos alakváltozása. Az eredmény mm-ben adódik.
Tipp: a Mintapéldák fülön (MP2-MP7) láthatod, hogy különböző helyzetekben (1 réteg, 2 réteg, kompressziós görbe, Kany-lamellás) hogyan érvényesülnek ezek a módszerek konkrét számokkal.
Mintapéldák
Tizenhét részletesen levezetett mintapélda a gyakorlati anyag szerint: feszültségszámítás Kögler és Kany szerint, süllyedésszámítás Jáky szerint ödométeres modulussal és kompressziós görbével, a Kany-féle lamellás módszer, majd a gyakorló feladatsor tíz példája (inverz feladatok, szuperpozíció, hatékony feszültség, vízszintsüllyesztés, megengedhető teher, kiterjedt feltöltés, ferdülés). Mindegyik példához ábra, lépésről lépésre megoldás és önálló kalkulátor tartozik; az adatok egy gombbal a 3D-kalkulátorba is betölthetők, ahol módosítani is lehet rajtuk.
Mintapélda 1 — Feszültségszámítás Kögler-módszerrel
Feladat
Egy alaptest alsó síkján σz,0 = 180 kPa nagyságú többletfeszültség adódik át a talajra. Az alaptest szélessége B = 2,5 m, az α szétterülési szög α = 45°. Számítsd ki a függőleges többletfeszültség (σz) értékét z = 1, 2 és 4 m mélységben az alapsík alatt:
- (a) sávalap esetén
- (b) L = 3,5 m hosszú pontalap esetén
Ábra
Megoldás
Pontalap: σz = σz,0 · B·L / [(B + 2·z·tan α) · (L + 2·z·tan α)]
α = 45° → tan α = 1, így (B + 2z) szélesség adódik a mélységgel.
(a) Sávalap, B = 2,5 m:
- z = 1 m: σz = 180 · 2,5 / (2,5 + 2·1) = 180 · 2,5/4,5 = 100,00 kPa
- z = 2 m: σz = 180 · 2,5 / (2,5 + 4) = 180 · 2,5/6,5 = 69,23 kPa
- z = 4 m: σz = 180 · 2,5 / (2,5 + 8) = 180 · 2,5/10,5 = 42,86 kPa
(b) Pontalap, B = 2,5 m, L = 3,5 m:
- z = 1 m: σz = 180 · 2,5 · 3,5 / (4,5 · 5,5) = 1575/24,75 = 63,64 kPa
- z = 2 m: σz = 180 · 8,75 / (6,5 · 7,5) = 1575/48,75 = 32,31 kPa
- z = 4 m: σz = 180 · 8,75 / (10,5 · 11,5) = 1575/120,75 = 13,04 kPa
Megfigyelés: ugyanolyan alapszélességnél a pontalap (kétoldali szétterülés) sokkal gyorsabban "építi le" a feszültséget, mint a sávalap (egyoldali). z = 4 m mélységben pl. a pontalap σz-je csak ~13 kPa, a sávalapé még mindig ~43 kPa.
Kalkulátor
Kögler-feszültség — MP1
KöglerBemenetek
Mélységek (m)
Vesszővel elválasztva:
Mintapélda 2 — Süllyedés Jáky-módszerrel, ödométeres modulussal
Feladat
Pilléralap, B = 2 m, L = 3 m, alaptest magasság h = 1 m. A terhelés Gz,k = 820 kN (az alaptest és a felette lévő talaj önsúlyát is tartalmazza). A terepszint 0,00 mRel, az alapsík −1,00 mRel mélységben van, a réteghatár −2,20 mRel mélységben, az alapsík alatt 1,20 m-rel van. A talajvíz mélyfekvésű.
- 1. réteg: γ = 18 kN/m³, Eoed,1 = 15 MPa
- 2. réteg: γ = 18 kN/m³, Eoed,2 = 5 MPa
Határozd meg a határmélységet Jáky szerint, és számítsd ki az alaptest süllyedését az ödométeres modulusok segítségével.
Ábra
Megoldás lépésről-lépésre
1. Talpfeszültség és többletfeszültség
- σtalp = Gz,k/(B·L) = 820/(2·3) = 136,67 kPa
- σg = γ·h = 18·1 = 18 kPa
- σz,0 = ΔσAS = σtalp − σg = 118,67 kPa
2. Határmélység (Jáky)
m0 = 2·B·(1 − B/(2L)) = 2·2·(1 − 2/6) = 2,67 m
3. Δσ a réteghatáron (ΔzRH = 1,20 m alapsík alatt)
ΔσRH = ΔσAS · (m0 − ΔzRH)/m0 = 118,67 · (2,67 − 1,20)/2,67 = 65,33 kPa
4. Réteg-átlagok és alakváltozások
1. réteg: Δσátl,1 = (118,67 + 65,33)/2 = 92,00 kPa; Δε1 = 92,00/(15·1000) = 0,00613
2. réteg: Δσátl,2 = (65,33 + 0)/2 = 32,67 kPa; Δε2 = 32,67/(5·1000) = 0,00653
5. Süllyedés rétegenként
Δs1 = 1,20·0,00613 = 7,4 mm
Δs2 = (2,67 − 1,20)·0,00653 = 9,6 mm
Kalkulátor
Jáky + Eoed — MP2
JákyGeometria
Talajok
Mintapélda 3 — Mit változtat a 2× teher?
Feladat
Az MP2-vel azonos pilléralap és talajprofil, de a függőleges teher kétszeresére nő: Gz,k = 1640 kN. Mennyi lesz a süllyedés?
Megfigyelés: mivel az alaptest geometriája azonos, az m0 = 2,67 m határmélység változatlan. A talpfeszültség viszont kétszereződik, és a többletfeszültség (σz,0) is hasonló mértékben nő.
Ábra
Megoldás
1. Új feszültségek
σtalp = 1640/(2·3) = 273,33 kPa; σz,0 = 273,33 − 18 = 255,33 kPa
ΔσRH = 255,33 · (2,67−1,20)/2,67 = 140,56 kPa
2. Rétegátlagok és alakváltozások
Δε1 = (255,33+140,56)/2 / 15 000 = 197,95/15 000 = 0,0132
Δε2 = 140,56/2 / 5 000 = 70,28/5 000 = 0,01413
3. Süllyedés
Δs1 = 1,20·0,0132 = 15,8 mm
Δs2 = 1,47·0,01413 = 20,8 mm
Kalkulátor
Jáky + Eoed — MP3
JákyGeometria
Talajok
Mintapélda 4 — Mit változtat a keskenyebb alaptest (B = 1,2 m)?
Feladat
Az MP3-mal azonos terhelés (Gz,k = 1640 kN), de a szélesség B = 1,2 m-re csökken (L = 3 m). Hogyan alakul a süllyedés?
Két ellentétes hatás:
- Kisebb felület → nagyobb talpfeszültség, azaz σz,0
- Kisebb B → kisebb m0 határmélység, vagyis az integrálási tartomány csökken
A két hatás majdnem kiegyenlíti egymást — az össz-süllyedés alig változik.
Ábra
Megoldás
1. Új geometria és feszültség
m0 = 2·1,2·(1 − 1,2/6) = 1,92 m
σtalp = 1640/(1,2·3) = 455,56 kPa; σz,0 = 455,56 − 18 = 437,56 kPa
ΔσRH = 437,56·(1,92−1,2)/1,92 = 164,09 kPa
2. Alakváltozások
Δε1 = (437,56+164,09)/2 / 15 000 = 0,0200
Δε2 = 164,09/2 / 5 000 = 0,0164
3. Süllyedés
Δs1 = 1,20·0,0200 = 24,0 mm
Δs2 = (1,92−1,20)·0,0164 = 11,8 mm
Kalkulátor
Jáky + Eoed — MP4
JákyGeometria
Talajok
Mintapélda 5 — Süllyedés Jáky-módszerrel, kompressziós görbével
Feladat
Sávalap, B = 1,5 m, alapsík mélysége h = 1,2 m (alapsík −1,2 mRel). A terhelés Gz,k = 1100 kN/m. A réteghatár −2 mRel mélységben, az alapsík alatt 0,8 m-rel van. Mindkét réteg γ = 18 kN/m³ térfogatsúlyú; az alakváltozást a megadott kompressziós görbe írja le. Talajvíz mélyfekvésű.
Ábra
A feladathoz megadott kompressziós görbék
Megoldás
1. Talpfeszültség és többletfeszültség
σtalp = 1100/(1,5·1) = 733,3 kPa; σg = 18·1,2 = 21,6 kPa; σz,0 = ΔσAS = 711,7 kPa
2. Határmélység (sávalap → m0 = 2·B)
m0 = 2·1,5 = 3,0 m
ΔσRH = 711,7·(3,0−0,8)/3,0 = 521,9 kPa
3. Kezdeti átlagfeszültség minden rétegben
1. réteg középvonal (alapsík alatt 0,4 m): σz0,átl,1 = γ·(h + (t1−h)/2) = 18·(1,2+0,4) = 28,8 kPa
2. réteg középvonal (alapsík alatt (0,8+3)/2 = 1,9 m): σz0,átl,2 = 18·3,1 = 55,8 kPa
4. Növekmény átlagok
Δσátl,1 = (711,7+521,9)/2 = 616,8 kPa
Δσátl,2 = (521,9+0)/2 = 261,0 kPa
5. Alakváltozás a kompressziós görbéből
1. réteg: ε(28,8) → ε(28,8+616,8) = ε(645,6); a görbéből leolvasva pl. Δε1 ≈ 0,020
2. réteg: ε(55,8) → ε(55,8+261,0) = ε(316,8); leolvasva Δε2 ≈ 0,008
6. Süllyedés
Δs1 = 0,8·0,020 = 16 mm
Δs2 = 2,2·0,008 = 18 mm
Kalkulátor
Jáky + kompressziós görbe — MP5
kompr.Geometria
Kompressziós görbe (σ:ε, vesszővel)
1. réteg:
2. réteg:
Mintapélda 6 — Sávalap más talajprofillal, kompressziós görbével
Feladat
Sávalap, B = 1,3 m, alapsík mélysége h = 0,7 m. A terhelés Gz,k = 900 kN/m. A réteghatár −1,2 mRel mélységben, az alapsík alatt 0,5 m-rel van. Mindkét réteg γ = 20 kN/m³. A két réteghez tartozik egy-egy ödométeres alakváltozási táblázat. Talajvíz mélyfekvésű.
Ábra
A feladathoz megadott ödométeres alakváltozási táblázat
| σ (kPa) | 0 | 20 | 50 | 100 | 200 | 300 | 400 | 600 | 800 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ε1 (%) — 1. réteg | 0,00 | 0,20 | 0,50 | 0,80 | 1,00 | 1,10 | 1,20 | 1,30 | 1,35 |
| ε2 (%) — 2. réteg | 0,00 | 0,56 | 1,40 | 2,00 | 2,40 | 2,70 | 2,90 | 3,20 | 3,40 |
Megoldás (átlag-feszültségek és kompressziós leolvasás)
1. Talpfeszültség és többletfeszültség
σtalp = 900/(1,3·1) = 692,3 kPa; σg = 20·0,7 = 14 kPa; σz,0 = 678,3 kPa
2. Határmélység (sávalap)
m0 = 2·B = 2,6 m
ΔσRH = 678,3·(2,6−0,5)/2,6 = 547,9 kPa
3. Kezdeti és végső átlagfeszültségek
1. réteg középvonal alapsík alatt 0,25 m → σz0,átl,1 = 20·(0,7+0,25) = 19 kPa
2. réteg középvonal: σz0,átl,2 = 20·(0,7+0,5+1,05) = 45 kPa
Δσátl,1 = (678,3+547,9)/2 = 613,1 kPa
Δσátl,2 = 547,9/2 = 274,0 kPa
4. Alakváltozás a kompressziós görbéből (példa-értékek)
1. réteg: ε(19) ≈ 0,002, ε(632) ≈ 0,012 → Δε1 ≈ 0,010
2. réteg: ε(45) ≈ 0,012, ε(319) ≈ 0,027 → Δε2 ≈ 0,015
5. Süllyedés
Δs1 = 0,5·0,010 = 5 mm
Δs2 = 2,1·0,015 = 32 mm
Kalkulátor
Jáky + kompr. görbe — MP6
kompr.Geometria
Kompressziós görbe (σ:ε)
1. réteg:
2. réteg:
Mintapélda 7 — Süllyedés Kany-féle lamellás módszerrel
Feladat
Négyzetes pontalap, B = L = 1,2 m, alapsík −1,00 mRel (h = 1,0 m). A terhelés Gz,k = 450 kN. Két réteg írható le az altalajban:
- 1. réteg (kavicsos homok, alapsík alatt 0–2,4 m): γ = 20 kN/m³, Eoed,1 = 15 MPa
- 2. réteg (iszapos homok, alapsík alatt 2,4 m-től): γ = 20 kN/m³, Eoed,2 = 5 MPa
Határozd meg a süllyedést a Kany-féle karakterisztikus pont alatti módszerrel, lamellákra osztva!
Ábra
Megoldás
1. Talpfeszültség és többletfeszültség
σtalp = 450/(1,2·1,2) = 312,5 kPa; σg (h = 1,0 m, γ = 20) = 20 kPa
p0 = σtalp − σg = 292,5 kPa
2. Lamellák kijelölése
Pontalapra a felső 1–1,5·B sávban 0,2 m vastag lamellák, mélyebben 0,4 m. A talajréteg-határnál (alapsík alatt 2,4 m) is lamellaváltás.
3. Kany-szorzók és lamella feszültségek
Minden lamella alsó síkján: Δσz(z) = (Kany-szorzó) · p0. A szorzókat a B/L = 1,0 oszlopból olvassuk le.
Pl. z = 0,2 m → z/B = 0,167 → szorzó interpolációval ≈ 0,762 → Δσz = 222,9 kPa
z = 0,4 m → z/B = 0,333 → szorzó ≈ 0,528 → Δσz = 154,4 kPa
…és így tovább.
4. Határmélység meghatározása
m0 ott, ahol Δσz = σg/n (n = 5). Itt ≈ 3,30 m (a kavicsos rétegben a 2,4 m-es réteghatáron már átlépve).
5. Lamella alakváltozások
Δεlamella = Δσz,átl / Eoed · 1000 (átlag az alsó és felső lamella-sík feszültségből)
Δslamella = lamella vastagság × Δε. Az összes lamella süllyedés összegzése.
Kalkulátor
Kany lamellás — MP7
KanyGeometria és terhelés
Rétegek (térszíntől_aljáig_m, γ, γsat, Eoed)
Mintapélda 8 — Kögler oda-vissza: feszültségből mélység
Feladat
Egy alaptest alsó síkján σz,0 = 200 kPa többletfeszültség adódik át a talajra; B = 2,4 m, a szétterülési szög α = 45° (tg α = 1). Először számítsd ki a σz többletfeszültséget z = 1,5 m mélységben sávalapra és L = 3,5 m hosszú pontalapra, majd fordítsd meg a feladatot: milyen mélységben csökken a feszültség a felére, illetve sávalapnál a megadott σz = 60 kPa értékre?
Kögler: sávalap σz = σz,0·B/(B + 2z); pontalap σz = σz,0·B·L/[(B + 2z)(L + 2z)]. Az inverz feladatnál z-t kell kifejezni.
Ábra
Megoldás
1. Sávalap — σz a vizsgált mélységben
σz(1,5) = 200·2,4/(2,4 + 3,0) = 480/5,4 = 88,9 kPa
2. Pontalap — σz a vizsgált mélységben
σz(1,5) = 200·2,4·3,5/[(2,4 + 3,0)(3,5 + 3,0)] = 1680/35,1 = 47,9 kPa
3. Inverz — a felezési mélység sávalapra
σz,0·B/(B + 2z) = σz,0/2 → B + 2z = 2B → z1/2 = B/2 = 1,20 m. Sávalapnál a felezési mélység mindig B/2.
4. Inverz — adott feszültség mélysége (sávalap)
z = (σz,0·B/σz − B)/2 = (200·2,4/60 − 2,4)/2 = (8,0 − 2,4)/2 = 2,80 m
5. Inverz — felezési mélység pontalapra (másodfokú egyenlet)
(B + 2z)(L + 2z) = 2·B·L → 4z² + 2(B + L)·z − B·L = 0 → z1/2 = [−(B + L) + √((B + L)² + 4·B·L)]/4
z1/2 = [−5,9 + √(34,81 + 33,6)]/4 = (−5,9 + 8,271)/4 = 0,59 m
Kalkulátor
Kögler oda-vissza — MP8
KöglerAlapadatok
Kérdések
Mintapélda 9 — Kany-tábla téglalap alapra (kétirányú interpoláció)
Feladat
Téglalap alakú pilléralap: B = 1,4 m, L = 2,5 m, se nem sáv, se nem négyzet. Az alapsíki többletfeszültség a karakterisztikus pont alatt p0 = 200 kPa. Számítsd ki a Kany-táblázatból a függőleges többletfeszültséget z = 0,5 m és z = 1,2 m mélységben! A z/B értékek a sorok, a B/L az oszlopok közé esnek, ezért mindkét irányban interpolálni kell.
Ábra
Megoldás
1. Oldalarány és relatív mélységek
B/L = 1,4/2,5 = 0,56, a 0,4 és 0,6 oszlopok közé esik (fB = (0,56 − 0,4)/0,2 = 0,80).
z/B = 0,5/1,4 = 0,357 (a 0,3 és 0,4 sorok között, fz = 0,571); z/B = 1,2/1,4 = 0,857 (a 0,8 és 1,0 sorok között, fz = 0,286).
2. A Kany-táblázat érintett cellái (σz/p0)
| z/B \ B/L | 0,4 | 0,6 |
|---|---|---|
| 0,30 | 0,689 | 0,637 |
| 0,40 | 0,601 | 0,544 |
| 0,80 | 0,392 | 0,348 |
| 1,00 | 0,290 | 0,290 |
3. Kétirányú interpoláció z = 0,5 m-re
Előbb a két szomszédos oszlopban z/B szerint: k(0,4) = 0,689 + (0,601 − 0,689)·0,571 = 0,639; k(0,6) = 0,637 + (0,544 − 0,637)·0,571 = 0,584.
Majd a kettő között B/L szerint: k = 0,639 + (0,584 − 0,639)·0,80 = 0,595 → σz(0,5) = 0,595·200 = 119,0 kPa
4. Kétirányú interpoláció z = 1,2 m-re
k(0,4) = 0,392 + (0,290 − 0,392)·0,286 = 0,363; k(0,6) = 0,348 + (0,290 − 0,348)·0,286 = 0,331; k = 0,363 + (0,331 − 0,363)·0,80 = 0,338 → σz(1,2) = 0,338·200 = 67,5 kPa
Kalkulátor
Kany-szorzó kétirányú interpolációval — MP9
KanyAlaptest és teher
Vizsgált mélységek
Mintapélda 10 — Szomszédos alap hatása: feszültség-szuperpozíció
Feladat
Egy meglévő „A” sávalap (BA = 1,4 m, alapsíki többletfeszültsége σz,0,A = 150 kPa) mellé d = 2,25 m tengelytávolságra új „B” sávalap épül (BB = 1,75 m, σz,0,B = 200 kPa), azonos alapsík szinten. Vizsgáld meg α = 45°-os Kögler-szétterüléssel: milyen mélységtől „érzi” az A alap az új terhet, mekkora a feszültség az A alap tengelye alatt z = 1,75 m mélységben a két alapból együtt, és mekkora többlet-süllyedést okoz az új alap az A alapnál (összenyomódó réteg: h = 1,0 m, Eoed = 9 MPa)?
Egyszerűsítés: a szétterült zónán belül a feszültséget egyenletesnek vesszük (Kögler), és a B alap hatását az A tengelyénél a szétterült sáv feszültségével számoljuk, ha a tengely a zónán belül van.
Ábra
Megoldás
1. Mikortól ér oda a szétterülés?
A B alap 45°-os zónája z mélységben (BB + 2z)/2 távolságig ér a saját tengelyétől. Az A tengelyét akkor éri el, amikor ez d-vel egyenlő: zmin = d − BB/2 = 2,25 − 0,875 = 1,375 m. Ennél sekélyebben a B alap nem ad feszültséget az A tengelye alatt, mert a Kögler-modellben a feszültség a zárt, 45°-ban szétterülő tartományon belül marad.
2. A B alap feszültsége az A tengelyénél z = 1,75 m-ben
A szétterült sáv szélessége: BB + 2z = 1,75 + 3,50 = 5,25 m → σz,B = 200·1,75/5,25 = 66,7 kPa
3. Az A alap saját feszültsége és a szuperpozíció
σz,A = 150·1,4/(1,4 + 3,5) = 42,9 kPa; σz,össz = 42,9 + 66,7 = 109,5 kPa
4. Többlet-süllyedés az A alapnál
Csak az új terhelésből: Δs = h·σz,B/Eoed = 1,0·66,7/9000 = 7,4 mm
Kalkulátor
Szuperpozíció két sávalapból — MP10
KöglerA két sávalap
Vizsgálat
Mintapélda 11 — Teljes, semleges és hatékony feszültség talajvízzel
Feladat
Rétegzett altalaj: 0–2,0 m: homok (γ = 18 kN/m³, γsat = 20 kN/m³), alatta agyag (γsat = 19,5 kN/m³). A talajvízszint a terep alatt 1,5 m-rel van. Számítsd ki a teljes feszültséget (σ), a pórusvíznyomást (u) és a hatékony feszültséget (σ′) két pontban: zA = 1,2 m (a talajvíz felett) és zB = 3,5 m (az agyagban)!
γw = 10 kN/m³. A hatékony feszültség elve: σ′ = σ − u, ez minden süllyedésszámítás alapja.
Ábra
Megoldás
1. A pont (zA = 1,2 m, a talajvíz felett)
σ = γ·zA = 18·1,2 = 21,6 kPa; a kapilláris zónát elhanyagolva a talajvízszint felett u = 0; σ′ = σ − u = 21,6 kPa, a teljes és a hatékony feszültség azonos.
2. B pont (zB = 3,5 m, az agyagban), teljes feszültség
Rétegenként, a víz felett nedves, a víz alatt telített térfogatsúllyal: σ = 18·1,5 + 20·0,5 + 19,5·1,5 = 27,0 + 10,0 + 29,25 = 66,25 kPa
3. B pont, pórusvíznyomás és hatékony feszültség
u = γw·(zB − hvíz) = 10·(3,5 − 1,5) = 20,0 kPa; σ′ = 66,25 − 20,0 = 46,25 kPa
Kalkulátor
σ, u, σ′ két mélységben — MP11
σ′ = σ − uTalajprofil
Vizsgált pontok
Mintapélda 12 — Jáky vagy Kögler? Két határmélység, két süllyedés
Feladat
Sávalap, B = 1,6 m, alapsík −1,0 m, terhelés Gz,k = 500 kN/m (önsúlyokkal). Homogén talaj: γ = 18 kN/m³, Eoed = 10 MPa; talajvíz mélyen. Számítsd ki a határmélységet és a süllyedést kétféleképpen: (1) Jáky-módszerrel (m0 = 2·B, lineáris Δσ-lecsengés), (2) Kögler-eloszlással és az n = 5 szabállyal (m0 ott, ahol Δσz = σg/5), majd hasonlítsd össze a kettőt!
A Kögler-ágban a Δσátl-t a végpontok átlagával közelítjük (dokumentált egyszerűsítés).
Ábra
Megoldás
1. Talpfeszültség és többletfeszültség
σtalp = Gz,k/B = 500/1,6 = 312,5 kPa; σz,0 = σtalp − γ·h = 312,5 − 18,0 = 294,5 kPa
2. Jáky — határmélység és süllyedés
m0,J = 2·B = 3,20 m; a lineáris lecsengés átlaga a fele: sJ = m0,J·(σz,0/2)/Eoed = 3,20·147,25/10 000 = 47,1 mm
3. Kögler + n = 5 — a határmélység másodfokú egyenlete
A feltétel σz,0·B/(B + 2z) = γ·(h + z)/5, átrendezve 2γ·z² + γ(B + 2h)·z + (γ·h·B − 5·σz,0·B) = 0.
a = 2γ = 36; b = γ·(B + 2h) = 18·3,6 = 64,8; c = 18·1,0·1,6 − 5·294,5·1,6 = 28,8 − 2356,0 = −2327,2
4. Kögler — határmélység a gyökképletből
m0,K = [−b + √(b² − 4·a·c)]/(2·a) = (−64,8 + √339 316)/72 = (−64,8 + 582,5)/72 = 7,19 m, jóval mélyebb, mint a Jáky-féle 3,20 m.
5. Kögler — süllyedés végpont-átlaggal
Δσz(m0,K) = γ·(h + m0,K)/5 = 18·8,19/5 = 29,5 kPa; sK ≈ m0,K·[(σz,0 + 29,5)/2]/Eoed = 7,19·162,0/10 000 = 116,5 mm
Kalkulátor
Jáky és Kögler + n-szabály — MP12
Jáky · KöglerAlaptest és teher
Talaj és szabály
Mintapélda 13 — Megengedhető teher süllyedéskorlátból
Feladat
Pilléralap, B = 2,0 m, L = 3,0 m, h = 1,0 m. A réteghatár az alapsík alatt ΔzRH = 1,2 m-rel van; 1. réteg: γ = 18 kN/m³, Eoed,1 = 15 MPa; 2. réteg: Eoed,2 = 5 MPa. Talajvíz mélyen. Mekkora Gz,k teher engedhető meg (önsúlyokkal együtt), ha a süllyedés nem haladhatja meg az smeg = 25 mm értéket? (Jáky-módszer.) Ez az MP2 feladat megfordítása.
Trükk: a Jáky-lánc σz,0-ban lineáris. Előbb számold ki, hány mm süllyedést okoz 1 kPa többletfeszültség (fajlagos süllyedés, k), aztán fejtsd vissza.
Ábra
Megoldás
1. Határmélység és a réteghatári lecsengési arány
m0 = 2·B·(1 − B/(2·L)) = 2·2,0·(1 − 2,0/6,0) = 2,667 m; r = ΔσRH/ΔσAS = (m0 − ΔzRH)/m0 = (2,667 − 1,2)/2,667 = 0,550, ez a feszültségtől független.
2. Fajlagos süllyedés 1 kPa többletfeszültségre
1. réteg: k1 = ΔzRH·(1 + r)/2 / Eoed,1 = 1,2·0,775/15 = 0,0620 mm/kPa (E MPa-ban, Δz m-ben: az egységek éppen kiadják a mm/kPa-t).
2. réteg: k2 = (m0 − ΔzRH)·(r/2) / Eoed,2 = 1,467·0,275/5 = 0,0807 mm/kPa; összesen k = k1 + k2 = 0,1427 mm/kPa.
3. Megengedhető többletfeszültség és teher
σz,0,max = smeg/k = 25/0,1427 = 175,2 kPa; Gz,k,max = (σz,0,max + γ·h)·B·L = (175,2 + 18)·2,0·3,0 = 1159 kN
Kalkulátor
Megengedhető teher — MP13
JákyAlaptest és rétegek
Modulusok és korlát
Mintapélda 14 — Talajvízszint-süllyesztés okozta süllyedés
Feladat
Munkatér-víztelenítés miatt a talajvízszint a terep alatti 1,0 m-ről 3,0 m-re süllyed (Δh = 2,0 m), tartósan. Rétegek: 0–3,5 m homok (γ = 18, γsat = 20 kN/m³), alatta 2,5 m vastag puha agyag (γsat = 19 kN/m³, Eoed = 6 MPa). Mekkora süllyedést okoz a vízszintsüllyesztés mindenféle épületteher nélkül? Számolj az agyagréteg középvonalára!
γw = 10 kN/m³; a leszívott zóna homokja nedves (γ = 18) marad. A kulcs a σ′ hatékony feszültség változása.
Ábra
Megoldás
1. Hatékony feszültség az agyag középvonalán (z = 4,75 m) az eredeti vízszinttel
σ′ = γ·hvíz + γ′homok·(3,5 − hvíz) + γ′agyag·1,25 = 18·1,0 + 10·2,5 + 9·1,25 = 54,25 kPa
2. Ugyanott a leszívott vízszinttel
A leszívott zóna homokja nedves γ = 18-cal számít: σ′ = 18·3,0 + 10·0,5 + 9·1,25 = 70,25 kPa
3. A hatékony feszültség növekménye
Δσ′ = 70,25 − 54,25 = 16,0 kPa = (18 − 10)·Δh = 8·2,0. A pórusvíznyomás 10·Δh-val csökkent, de a leszívott sávban a talaj telítettből nedvesre vált, így a teljes feszültség is csökken (γsat − γ)·Δh = 2·Δh-val; az eredő Δσ′ = (10 − 2)·Δh = 8·Δh.
4. Alakváltozás és süllyedés
Δε = Δσ′/Eoed = 16,0/6000 = 0,00267; s = Hagyag·Δε = 2,5·0,00267 = 6,7 mm
Kalkulátor
Vízszintsüllyesztés — MP14
Δσ′Rétegek
Vízszintek
Mintapélda 15 — Csapda: réteghatár a határmélység alatt
Feladat
Pilléralap, B = 1,8 m, L = 3,0 m, h = 1,0 m, terhelés Gz,k = 700 kN (önsúlyokkal). Az altalaj kétrétegű: az 1. réteg (γ = 18 kN/m³, Eoed,1 = 12 MPa) az alapsík alatt ΔzRH = 3,0 m-ig tart, alatta puha réteg (Eoed,2 = 4 MPa). Talajvíz mélyen. Számítsd ki a süllyedést Jáky-módszerrel, de előbb gondold végig, mely rétegek játszanak egyáltalán szerepet!
Ábra
Megoldás
1. Talpfeszültség, többletfeszültség, határmélység
σtalp = 700/(1,8·3,0) = 129,63 kPa; σz,0 = 129,63 − 18 = 111,63 kPa; m0 = 2·1,8·(1 − 1,8/6,0) = 2,52 m
2. Számít-e a 2. (puha) réteg?
ΔzRH = 3,0 m > m0 = 2,52 m: az összegzés a határmélységnél véget ér, a puha réteg a számításban nem szerepel. Aki gépiesen a kétréteges sablont követi, elrontja.
3. Süllyedés (csak az 1. réteg, m0-ig)
Δσátl = σz,0/2 = 55,82 kPa; s = m0·Δσátl/Eoed,1 = 2,52·55,82/12 000 = 11,7 mm
Kalkulátor
Réteghatár és határmélység — MP15
JákyAlaptest és teher
Rétegek
Mintapélda 16 — Kiterjedt feltöltés süllyedése
Feladat
Nagy kiterjedésű területen hf = 2,0 m vastag feltöltés épül (γf = 20 kN/m³), a feltöltés mindkét vízszintes irányban sokszorosa a rétegvastagságoknak. Altalaj: 0–2,5 m homok (Eoed,1 = 20 MPa), alatta 2,5 m agyag (Eoed,2 = 5 MPa); mindkettő γ = 19 kN/m³, a talajvíz mélyen, a fúrás 5,0 m-ig tárta fel a rétegsort (alatta kőzet). Számítsd ki a terep süllyedését!
Gondold végig: kiterjedt terhelésnél hogyan változik Δσ a mélységgel, és mi állítja meg az összegzést?
Ábra
Megoldás
1. A feltöltés terhelése és a feszültség lefutása
q = hf·γf = 2,0·20 = 40 kPa. Szétterülni csak a terhelt tartomány széle felé lehet; végtelen kiterjedésű terhelésnél nincs hova: Δσ = q minden mélységben, ezért a mély rétegek is a teljes feszültségnövekményt kapják.
2. Határmélység az n = 5 szabállyal és az összegzés határa
Δσ = σg/5 feltételből (σg = γ·z): zm0 = 5·q/γ = 5·40/19 = 10,5 m, ami mélyebb a feltárt 5,0 m-nél. Ezért a teljes feltárt, összenyomható rétegsort összegezzük a kőzetig (a kőzet gyakorlatilag összenyomhatatlan). Kiterjedt terhelésnél tipikusan a rétegsor a korlát, nem a határmélység.
3. A rétegek összenyomódása
Δs1 = t1·q/Eoed,1 = 2,5·40/20 000 = 5,0 mm; Δs2 = Hagyag·q/Eoed,2 = 2,5·40/5000 = 20,0 mm
Kalkulátor
Kiterjedt feltöltés — MP16
Δσ = qFeltöltés
Rétegsor (kőzetig)
Mintapélda 17 — Süllyedéskülönbség és ferdülés két pillér között
Feladat
Egy vázas épület két szomszédos, L = 6,0 m tengelytávolságú pillérének alapjai azonosak (négyzetes, B = 2,0 m, h = 1,0 m), de a terhük eltérő: Gz,k,1 = 800 kN és Gz,k,2 = 525 kN (önsúlyokkal). Homogén talaj: γ = 18 kN/m³, Eoed = 10 MPa, talajvíz mélyen. Számítsd ki a két alap süllyedését (Jáky, négyzetes alapra m0 = B), a süllyedéskülönbséget és a relatív ferdülést, majd ellenőrizd az 1/500-as határértékre!
Ábra
Megoldás
1. Határmélység négyzetes alapra
m0 = 2·B·(1 − B/(2·B)) = B = 2,0 m
2. Az 1. pillér
σz,0,1 = Gz,k,1/B² − γ·h = 800/4 − 18 = 182,0 kPa; s1 = m0·(σz,0,1/2)/Eoed = 2,0·91,0/10 000 = 18,2 mm
3. A 2. pillér
σz,0,2 = 525/4 − 18 = 113,25 kPa; s2 = 2,0·56,6/10 000 = 11,3 mm
4. Süllyedéskülönbség és relatív ferdülés
Δs = |s1 − s2| = 18,2 − 11,3 = 6,9 mm; β = Δs/L = 6,9 mm/6000 mm = 0,00115 = 1/873
Kalkulátor
Ferdülés két pillér között — MP17
JákyPillérek
Talaj és határérték
Kalkulátor
Egy kalkulátor a síkalap süllyedésének teljes számítására: tetszőleges számú talajréteg, sáv- vagy pilléralap, talajvíz, a Kögler-, Jáky- és Kany-módszer egy kattintással váltható. A program kiszámítja a többletfeszültséget, a határmélységet és a lamellás összegzéssel a süllyedést — lépésről lépésre levezetve, rétegenként külön kimutatva. A modell 3D-ben forgatható, és a mintapéldák adatai egy kattintással betölthetők.
A) Kögler-módszer
Egyenes vonalakkal határolt, α szögben szétterülő zárt tartomány, a feszültség a tartományon belül egyenletes:
Határmélység az n-szabály szerint.
B) Jáky-módszer
Háromszög (lineáris) feszültségábra: a többletfeszültség az alapsíktól a határmélységig nullára csökken. Határmélység a Jáky-képlettel:
C) Kany-módszer
A karakterisztikus pont alatti feszültség a Kany-táblázatból, lamellánként:
Határmélység az n-szabály szerint.
Számítási konvenciók
Teher és talpfeszültség
- A Gz,k teher karakterisztikus érték; a mintapéldák szerint alapértelmezésben már tartalmazza az alaptest és a felette lévő talaj önsúlyát. Ha a jelölőnégyzetet kikapcsolod, a program hozzáadja az alaptest (γb = 25 kN/m³, B·L·ha) és a felette lévő feltöltés (a pillér területét levonva, teljes térfogatsúllyal) súlyát.
- Sávalapnál minden érték 1 m hosszú szakaszra vonatkozik (kN/m); a 3D-modellen ezt a szakaszt tömören emeljük ki.
- σtalp = G/A, a többletfeszültség az alapsíkon σz,0 = σtalp − σg(D), ahol σg(D) a kiemelt talaj hatékony geosztatikus feszültsége (talajvíz alatt γ′ = γsat − 10 kN/m³). A feszültségábra mindig pontosan az alapsíkról indul σz,0 értékkel, és a határmélységig tart.
Bemeneti tartományok és egymástól függő korlátok
- Megengedett méretek: B = 0,5–5 m, L = 0,5–5 m, D = 0,5–4 m, ha = 0,5–4 m, b = 0,2–1,0 m. A csúszkák ezeken belül mozognak, a beírt érték a tartomány szélére vágódik.
- A méretek egymást korlátozzák, hogy ne lehessen értelmetlen alaptestet felvenni: az alaptest vastagsága nem lehet nagyobb az alapsík mélységénél (ha ≤ D — ha D-t csökkentjük, ha vele együtt csökken); a pillér vagy fal nem lóghat ki az alaptestből (b ≤ B, pilléralapnál b ≤ L is). A függő méret határa a mező alatt olvasható, és a vezérlő méret változásakor azonnal igazodik. Sávalapnál L, kiterjedt feltöltésnél B, D, ha és b nem szerkeszthető.
- A 3D modell és a 2D metszet léptéke minden beállításnál a méretekhez igazodik: a talajtömb mélysége mindhárom módszer határmélysége alá nyúlik, szélessége B-vel, L-lel és a mélységgel nő, a feszültségábra felső szélessége az alaptest szélességének kb. 0,7-szerese (de legalább olyan széles, hogy olvasható legyen).
Feszültségeloszlás és határmélység
- Kögler: a feszültség a B és az L irányban is α szögben terül szét; sávalapnál csak B irányban. Jáky: lineáris lefutás az m0-ig, az m0 a Jáky-képletből (sávalapnál 2·B). Kany: a karakterisztikus pont alatti szorzó a Kany-táblázatból, z/B és B/L szerinti bilineáris interpolációval (B a rövidebb oldal; sávalapra a B/L = 0 oszlop).
- A három módszer feszültségábrája egy képen (a kalkulátorban a módszer-összevetés alatt): a megadott adatokból (σz,0, B, L, α, rétegek, n) számolt Δσz(z) lefutás az alapsík alatt, módszerenként a saját határmélységéig tömören és kitöltve (a határmélységet Jákynál a képlet, Köglernél és Kanynál az n-szabály adja, kézi m0-nál mindnél a megadott érték), alatta szaggatva a további lefutás; a σg/n vonal mutatja, hol metszi a görbe az n-szabály határát; a görbék ki-be kapcsolhatók. A negyedik, alapértelmezésben kikapcsolt görbe a rugalmasságtani referencia (Boussinesq–Steinbrenner) az alap tengelyében (sávalapnál 40·B hosszú téglalappal), határmélysége az n-szabályból, süllyedése tájékoztató jelleggel Eoed-del (görbés rétegnél a görbéből) 2 cm-es lépésekkel integrálva. A Kögler- és Jáky-ábra a tengely menti, a Kany a karakterisztikus pont alatti feszültség. A Kögler α szöge mindig állítható, mert az összevetéshez is kell.
- Az n-szabály szerinti határmélység ott van, ahol Δσz(z) = σg(D + z)/n — a program a mélység mentén 1 cm-es lépésekkel keresi meg és lineárisan interpolál. Ha a többletfeszültség már az alapsíkon kisebb a σg(D)/n határnál, nincs összenyomódó zóna: m0 = 0 és s = 0 (a program ezt az ábrán és a levezetésben is kiírja). Ha σz,0 ≤ 0 (a talpfeszültség nem éri el a kiemelt talaj geosztatikus feszültségét), nincs többletfeszültség: az ábrán az alapsíkon a σtalp és a σg(D) feszültség látszik egymás alatt, süllyedés nincs. Alapértelmezésben n = 5; kézi m0 is megadható (Jákynál ilyenkor a háromszög a megadott mélységig fut).
- A 3D-modellen és a 2D-metszeten a narancs ábra az alaptest tengelyében a Δσz lefutása az alapsíktól a határmélységig (szélessége a feszültséggel arányos, a réteghatárokon az értékek kiírva), alatta szaggatott narancs vonallal a feszültség további lefutása a tömb aljáig — így minden beállításnál látszik a teljes feszültségábra és az, hol metszi a σg/n vonalat; a szaggatott kékeszöld vonal a σg/n határ: a kettő metszéspontja adja az n-szabály szerinti határmélységet. Kögler-módszernél a barna csonkagúla az α szögű szétterülés tartománya. A talajtömb (és a 2D-metszet) mélysége mindig mindhárom módszer határmélysége alá nyúlik, a legalsó, lefelé végtelen réteg eddig vastagodik ki, így az alapsík mélyítésekor vagy módszerváltáskor a határmélység mindig a tömbön belül marad.
Alakváltozás és összegzés
- A réteg(ek)et m0-ig lamellákra osztjuk: rétegenként egy lamella (trapéz-szabály, Jákynál ez pontos) vagy választható vastagságú lamellák, amelyeket a réteghatárokon és m0-nál is elvágunk (a Kany-féle lamellás módszer szerint). Lamellánként Δε = Δσz,átl/Eoed, Δs = h·Δε, a réteg süllyedése a lamellák összege.
- Ha egy réteghez kompressziós görbét (σ:ε párok) adsz meg, az alakváltozás Δε = ε(σg,közép + Δσátl) − ε(σg,közép), ahol σg,közép a lamella közepén lévő hatékony geosztatikus feszültség — a mintapéldák (MP5–MP6) eljárása szerint.
- A 3D-modell és a 2D-metszet feszültséghagymája a Boussinesq és Steinbrenner szerinti rugalmasságtani megoldás izobár-felületeit mutatja: azokat a pontokat, ahol az egyenletesen terhelt téglalap alatt Δσz = 0,8 · 0,5 · 0,2 · 0,1·σz,0. Így látható, hogyan terjed szét a feszültség a térben, pilléralapnál mind a négy irányban, sávalapnál a hossz mentén folytatódva; a hagymákat a program a talajtömb oldalainál levágja. Tájékoztató jellegűek, a süllyedést a program minden esetben a kiválasztott módszer (Kögler, Jáky, Kany) tengelybeli Δσz eloszlásából számítja. A modell nem mutat deformált alakot, a rétegenkénti süllyedéseket a rétegek melletti Δsi sávok, a táblázat és a levezetés adják.
Mintapéldák betöltése és a módszer jelzése
- A kalkulátor legördülőjéből (vagy a mintapéldák melletti gombbal) mind a 17 mintapélda betölthető és szabadon módosítható. Ahol a feladat nem terhet, hanem alapsíki többletfeszültséget ad meg (MP1, MP8, MP9, MP10), a terhet G = (σz,0 + γ·D)·A alakban származtatjuk (D = 1,0 m, γ = 18 kN/m³), így az alapsíki többletfeszültség pontosan a feladat szerinti.
- Három feladat lényege nem egyetlen alaptest süllyedése, ezért ott a saját mini-kalkulátor számol: az MP10 szuperpozícióját (a kalkulátorba a „B” alap tölthető be), az MP11 teljes, semleges és hatékony feszültségeit és az MP14 vízszintsüllyesztését (ezekből a talajprofil tölthető be), valamint az MP17 két pillérének ferdülését, amelyből az 1. pillér tölthető be.
- Kiterjedt feltöltés mód (MP16): a terhelés a teljes felületen hat, az alapsík a terepszint, Δσz = q állandó minden mélységben, a módszerválasztás nem számít; a határmélységet az n-szabály adja, a kőzetig feltárt rétegsornál a kőzetréteg nagy modulusa miatt gyakorlatilag a rétegsor alja a korlát.
- Az ábrák fölötti nagybetűs sáv mindig kiírja, melyik módszerrel (Kögler, Jáky, Kany, illetve kiterjedt feltöltés) készül az ábra és a süllyedés, milyen szabály adja a határmélységet, és mennyi az eredmény.